🌟CSILLAG ÉS KIRÁLYI PÁLCA❣️

Bálám költői próféciája a remény sugarát csillantja meg az olvasók előtt, emlékeztetve arra, hogy el fog jönni a Messiás.

A4Mózes 24,15–19 versekben található Bálám, a pogány próféta negyedik üzenete.
Az, hogy Isten egy nem zsidó, „kívülálló” embert állít szolgálatába, azt bizonyítja, hogy az ő útjai és gondolatai tényleg meghaladnak minden emberi szándékot (Ézs 55,8).

Isten egy olyan prófétát használt föl, aki egy ellenséges nép alkalmazásában állt, tehát éppen nem ezt lehetett várni tőle.
De Isten bárkit és bármit föl tud használni arra, hogy megismertesse magát és terveit népével.
Bálám költői próféciája a remény sugarát csillantja meg az olvasók előtt, emlékeztetve arra, hogy el fog jönni a Messiás.

A Messiás érkezésének gondolata már Ádám lázadásakor felsejlett (1Móz 3,15), aztán ígéretté vált Ábrahám és utódai számára (22,18).
Jákób jövendölése pedig azt vetítette előre, hogy az ő fiáé, Júdáé lesz a királyi örökség utódja révén (49,10).
Bálám a messiási Király személyét a „csillag” és a „királyi pálca” képével jellemzi (4Móz 24,17). 

A Messiás fényes és ragyogó lesz, mint egy csillag. 

A Messiás, Jézus születésekor egy csillag jelezte születése helyét (Mt 2,1–10). 

A jelenések könyvében Jézus úgy nevezi önmagát, hogy „Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag” (Jel 22,16).

A pálca a királyságra utal. A királyok általában jogart tartanak a kezükben, amely hatalmukat jelképezi. A király feladata nemcsak az, hogy uralkodjon a nép fölött, hanem hogy gondoskodjon is róla. Következésképpen a Messiás nem csupán azért jött, hogy meghirdesse királyságát, hanem hogy gondoskodjon annak a királyságnak a népéről, és pásztorolja.
Ez különbözteti meg a messiási Királyt az egykori királyoktól.

Bálám próféciája azzal zárul, hogy az eljövendő Messiás győzelmet arat Isten ellenségei fölött 

(4Móz 24,17–19).
Móábról, arról a népről, amely fölbérelte Bálámot, szintén azt mondja, hogy el fog pusztulni, 

illetve Izráel úrrá lesz rajta. Edóm megtagadta Izráeltől a békés átvonulás lehetőségét (20,14–21), 

ezzel végső soron saját vesztét okozta.

A Messiás, aki Jákób leszármazottja, mindent és mindenkit meghív arra, amire eredetileg teremtetett: hogy imádja a teremtő Istent a Lélek ereje által.
A Messiás arra hív minden embert, hogy őt imádja (Fil 2,10–11).

4 MÓZES 24,15–19

Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 

Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának. 

Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmas dolgokat visz véghez Izráel. Eltapossa Jákób, elpusztítja még a városból menekülőket is. 

Eltapossa Jákób Edómot, és elpusztítja Széír menekültjeit.

🌟 SZÓLJ, MERT HALLJA A TE SZOLGÁD❣️

Sámuel a főpap, Éli mellett szolgált segítőként. Egy éjjel Sámuel hangot hallott, amely őt szólította.

Sámuel azt gondolta, hogy Éli hívja, ezért megkérdezte, hogy mit kíván tőle. 

Miután ez háromszor is megismétlődött, Éli rájött, hogy bizonyára Isten szólítja Sámuelt.

Ezért azt mondta neki, hogy feleljen így a hívásra: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,9)

Éli tudta, hogyha Isten szól, arra az embernek oda kell figyelnie. Isten egy olyan korban hívta el Sámuelt a prófétai szolgálatra, amikor Isten népének nagyon nagy szüksége volt arra, hogy valaki Isten üzenetét közvetítse számára. Isten Sámuelt bízta meg azzal, hogy átvezesse népét a bírák korából a királyság korszakába.

Sámuel népe nagy prófétája és papja lett, aki később Izráel első két királyát, Sault és Dávidot fölkente. A Biblia azt mondja: „Sámuel pedig fölnövekedett, és az Úr vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.” (3,19) Isten nagy feladatra hívta el Sámuelt, amely azzal kezdődött, hogy Sámuelnek meg kellett hallania Isten szavát.

Ez a téma végighúzódik az egész Szentíráson. Amikor Isten valakit arra hív, hogy népét vezesse, azt gyakran egy olyan időszak előzi meg, amelyben az illetőnek meg kell hallania Isten szavát.
Dávid már felkent király volt, de mielőtt elfoglalhatta volna a trónt, éveken át pásztorként szolgált, 

és Isten szavát kellett hallgatnia.

Pál apostolt Isten arra hívta el, hogy nagy misszionárius legyen, de mielőtt nekikezdhetett volna a munkának, három évet töltött azzal, hogy Istent hallgassa (Gal 1,16–18). 

Jézustól is azt tanulhatjuk, hogy semmit nem tett úgy, hogy előzőleg ne szólt volna hozzá az Atya

Jn 5,19; 8,28; 12,49:

János 8:28 HUNK
,,Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.,,

János 12:49 EIV
,,Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.,,

Később pedig azt mondta a tanítványoknak, hogy Isten a Szentlélek által szól majd hozzájuk, aki megmutatja nekik a helyes utat.

Lukács 12,12;
,,Ne tépelődjetek ezen, mert a Szent Szellem a maga idejében meg fog tanítani titeket arra, hogy mit mondjatok!”

János 16,13.
,,De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.,,

Amikor valaki Jézus tanítványa lesz, megkapja a Szentlélek ajándékát, aki beköltözik a szívébe.
Ekkor kezdődik el az a tanulási folyamat, amelynek során az ember képessé válik arra, hogy fölismerje a Szentlélek szavát, és összhangba kerüljön Istentől kapott elhívatásával.

A hívő keresztényeknek az a dolguk, hogy hallgassanak Isten szavára, amely megszólal a Lélek és az Ige által, és ahogy Sámuel tette, ők is azt mondják: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

1SÁMUEL 3,8–10.

,,Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. 

Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: 

Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! 

Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. 

Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: 

Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.